Ki a költészetet szereti,
rossz ember nem lehet!
A szavak simogatják,
Gyógyítják a lelket.
Ha felismerjük benne
Saját problémánkat,
Már csak az is gyógyír,
Ha nem csak minket bánthat.
S milyen szép, ha
A szerelemről írnak,
Rég átélt érzések,
Újra átkarolnak!
Ismét szárnyalhatunk
Szerelmesen együtt,
Még a fájdalmat is
Szeretve érezzük!
A történetbe aztán
Néha belehalunk.
Ettől szép az élet:
Van örömünk s bánatunk…
Mit, ha becsületben,
S szeretetben éled,
Meg is kaphatsz tőle,
Minden jót és szépet!
By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/
