Öregedés

Titi Hajnalka: Öregedés 

 Ma reggel néztél tükörbe,

S kérdezted: ez én vagyok?

Mi az a sok barázda rajtam,

Ha homlokot ráncolok?

Szarkalábak sorakoznak

Szemem mellett rendesen.

Gyűrött arccal látom magam,

Szépségemet keresem…

Csak a szemem csillogása,

Az mi épp olyan, mint rég.

Nem veszítette el most sem

Ragyogásának fényét.

És a lélek, mi bennem él,

Mindent épp ugyanúgy lát:

Mint amikor ott kerestem

A világban a csodát!

Épp ugyanúgy érzel, szárnyalsz,

Bent semmi nem változott.

Csak ez a test az, amelyen

Az idő nyomott hagyott!

Az anyagi világ tudod

Okozhat még fájdalmat…

Lehet testünk megöregszik,

De lelkünk még szárnyalhat!