Titi Hajnalka írásai
Ami mosolyt csal az arcodra, az a te utad.

Öregedés

Öregedés

Titi Hajnalka: Öregedés 

 Ma reggel néztél tükörbe,

S kérdezted: ez én vagyok?

Mi az a sok barázda rajtam,

Ha homlokot ráncolok?

Szarkalábak sorakoznak

Szemem mellett rendesen.

Gyűrött arccal látom magam,

Szépségemet keresem…

Csak a szemem csillogása,

Az mi épp olyan, mint rég.

Nem veszítette el most sem

Ragyogásának fényét.

És a lélek, mi bennem él,

Mindent épp ugyanúgy lát:

Mint amikor ott kerestem

A világban a csodát!

Épp ugyanúgy érzel, szárnyalsz,

Bent semmi nem változott.

Csak ez a test az, amelyen

Az idő nyomott hagyott!

Az anyagi világ tudod

Okozhat még fájdalmat…

Lehet testünk megöregszik,

De lelkünk még szárnyalhat!

Az én Anyukám
Halloweeni versike

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to http://titihajnalka.eu/