Én amikor kicsi voltam...

Jill Wellington képe a Pixabay -en.

Titi Hajnalka: Én amikor kicsi voltam... 

Én amikor kicsi voltam,

Nagyon - nagyon régen,

Azt hittem minden varázslat

A Földön és az égen! 


A szelet a fák csinálják,

Ahogy hajladoznak.

S a süni ajándékot visz 

A kicsi vakondnak.


Biztos voltam, hogy odakint

A virágos réten,

A százszorszép tündérlábnyomból

Születik meg szépen!


Tudtam, hogy a Napocska is

Amikor ránk ragyog,

Valójában épp átölel,

Mert ő olyan boldog!


Gyermekszemmel igazi kis

Édenbe születtem,

A sok csalódást, fájó dolgot,

Tán észre sem vettem.


Drága kedves nagyanyókám 

Volt a jótündérem.

De jó is volt megpihenni

A fáradt ölelésben!


Ráncos keze simogatott:

- Nyugodjál meg , kincsem,

A világban olyan rossz, mi

El nem múlik nincsen!


És én hittem. S ez a hit él

Ma is a szívemben.

Bár már tudom, hogy a fáknak,

A szélhez köze nincsen...





Csatlakozz hozzánk a Facebookon: Mesebolygó

A Nő lelke
Kitalálós kifestő

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/