A legszuperebb Halloween

Titi Hajnalka: A legszuperebb Halloween 

 A kisvárosok igenis sok titkot rejtenek, bármerre is indulj el, mindig akad felfedezni való rejtély. Lehet nem is kell messze menned, lehet az a bizonyos " titok" éppen ott van a saját osztályodban,talán épp melletted a padban. Lehet, hogy történtek is már körülötted furcsaságok, apró varázslatok, csak nem akartad észre venni...

Ella külsőleg ugyanolyan kislány volt, mint mindenki más és átlagos iskolába járt. Átlagosak voltak az osztálytársai, a barátai és még a tanárai is. A külső nem mindig a valóságot mutatja, merthogy ő mégis különbözött a többiektől. Hiszed ha nem azért, mert egy igazi boszorkány! Nem kell megijedj, nem a gonosz fajtából, ő amolyan jóságos vérvonalú utódként született erre a világra. A huszonegyedik században már nem nagyon lehet boszorkányokat találni- gondolnánk- de az igazság az, hogy csak azért, mert jól álcázzák magukat. Ahhoz pedig, hogy jól álcázzák magukat, be kell épüljenek az emberek közé. Hát hogy is tudnának beépülni a leginkább, ha nem úgy, hogy iskolába járnak?

Ella szerette az iskolát, igaz legtöbbször unalmasnak találta, hiszen ő bármit meg tudott tanulni egy kis varázslattal, csak csettintenie kellett és máris a fejében volt az aktuális tudnivaló. De olyan sok más dolog történt még a suliban, rengeteg móka és játék! A legjobb barátnője Bella volt, valahogy mindig egyetértettek mindenben. A felnőttek azt mondanák, hogy egy hullámhosszon voltak. Nemcsak, hogy ugyanazok a dolgok érdekelték őket, de mindig ugyanahhoz is volt kedvük. Mindketten szerették a lovakat és a cicákat. És még sorolhatnánk. Ezért is bántotta annyira, hogy nem lehetett teljesen őszinte Bellával és nem mondhatta el neki a titkát. Pedig az igazi barátságok őszinteségen alapulnak. Azonban a szülei szigorúan megtiltották, egy boszorkánynak pedig illett betartania a szülei óhaját...

Az idő csak telt, és ő nem mondhatott semmit továbbra sem. Így aztán az év minden napja lelkifurdalással telt, és e miatt nem érezte magát túl jól. Ráadásul a világ előtt is folyton meg kellett játszania magát. Néha úgy szeretett volna beöltözni boszi ruhába és végig vágtatni a mindenhovaelröppentő seprűjével a horizonton nappal, de ezt nem tehette, még éjszaka sem...

Kivéve Haloween éjszakáját! Imádta ezt a napot, hiszen ez az a nap, amikor önmaga lehet! Bella is így volt ezzel, szerette a Haloween estét és még a boszorkányokat is. Úgy hogy úgy döntöttek mindketten boszorkánynak öltöznek.

Ella még a mindenhovaelröppentő seprűjét is magához vette, a fekete cicája pedig magától követte, hiszen nem is lenne igazi boszorkányjelmez fekete cica nélkül.

Bella ragyogó szemekkel fogadta otthona ajtajában kis barátnőjét:

- Nahát Ella! Neked még seprűd és cicád is van?!- kérdezte meglepetten- Csak tudnám, hogy tudtad ilyen hatásosan beidomítani, hogy mindenfele követ?

- Hát van néhány jó trükköm!- válaszolta Ella, rejtélyes mosoly kíséretében.

- Akkor indulunk?- lépett ki az utcára mellé.

- Még szép!- mosolygott és elindultak.

A cukorkagyűjtögetés minden gyerek kedvenc mókája volt ezen az estén. Úton útfélen belebotlottak jelmezbe öltözött gyerekekbe. Már a lábukat is lejárták, olyan sok helyre bekopogtak és kaptak is édességet bőven! Épp nagyokat nevetgéltek, amikor egy sötét utcában eléjük állt három csontváz ruhába öltözött nagy gyerek.

- Ide a cukorkákat, vagy ellátjuk a bajotokat!- kiabáltak rájuk.

A két kislány első pillanatban megijedt, a másodikban már csak Bella, hiszen Ella tudta jól, lehetnek ezek a támadók akármilyen nagyok, ő simán elbánik velük. Nem is gondolkodott sokat, csettintett egyet, s a rossz fiúk azon pillanatban mozdulatlanná váltak. Bella most nézett nagyot.

- Ülj fel!- szólt rá kis barátnőjére Ella, és a seprűre ült ő maga is.

- De hát mi ez az egész?- kérdezte ijedten Bella.

- Bízz bennem! Ülj fel!

Felült hát , s láss csodát a mindenhovaelröppentő seprű felrepült, fel egészen a háztetők fölé. Akkor aztán Ella csettintett egyet , és a fiúk újra megmozdultak. Egyikük sem tudta mi történhetett és hova tűnt az a két lány, akiket letámadtak.

A két kis barát már rég fent röpült a fekete cicával együtt, egészen a legmagasabb épület tetejéig mentek. Ott aztán Ella rászólt a seprűjére, hogy tegye le őket.

- Már rég szerettem volna elmondani neked a titkomat- Kezdte el a mondanivalóját Ella.

- Te boszorkány vagy?

- Hát igen, valami olyasmi.

- De hát ez nagyszerű! Miért nem mondtad el eddig nekem?

- A szüleim kértek meg rá. Nagyon sajnálom. Te sem mondhatod el senkinek, különben el kell költöznünk.

- Ó nem mondom én! Abban biztos lehetsz.-nyugtatta meg Bella.

Még egy kicsit röpködtek a város fölött, aztán Ella óvatosan, hogy mások meg ne lássák leszállt a Bella háza előtt.

- Köszönöm, hogy a barátom vagy. - mondta Bella.

- Én vagyok a szerencsésebb!- ölelte át Ella.

A Haloween este bár lassan a végéhez közeledett, Ella már nem bánkódott e miatt. A titkok valahogy olyan nehéz terhek, ha az ember egyedül cipeli őket, azonban ha van kivel megosztani, mindjárt könnyebb, persze csak akkor, ha az a valaki egy igaz ember. Bella igaz barát volt. Soha nem árulta el kis barátnőjét, amúgy pedig mondanom sem kell, az igazi kalandok még csak most kezdődtek!

A csodálatos mesekönyv
Hóemberkészítős

Kapcsolódó bejegyzések

 

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://titihajnalka.eu/